A mese egy mélynövésű hobbitról ( a hobbitokhoz képest is alacsony) szól, aki egy erdőszéli városkában élt egy kisegér társaságában.

Hobbitunkat Zebnek hívják, és egy közeli aranybányában dogozott. Esténként általában bezárták a bányát, de Zebnek plusz pénzre volt szüksége, ezért aznap túlórázott. Éjt nappallá téve dolgozott, meg is mondta neki egérkéje, hogy nem lesz ennek jó vége...

Az aranybánya virágzó időszakát élte, amikor is megtörtént a baj: egyik éjszaka valaki berobbantotta a bánya száját. Mindenki szörnyülködve nézte a sziklákkal elzárt bejáratot. Minden bányásznak sikerült épségben kijutnia, kivéve egyet, Zebet.

A hölgyek sopánkodtak, a férfiak tanácskoztak, vagy idegesen rugdosták a köveket, a gyerekek pedig csendben üldögéltek és elmélyülten gondolkodtak, hogyan tovább, de segíteni egyik sem tudott.

Ekkor azonban egy suhanc felkiáltott:

- Kérjük a vasorrú varázsló segítségét! - ez jó ötlet volt, de ugyan ki mer felmászni a hegyre és megzavarni a remetét? Tudniillik a várostól két kilométerre lakott a vasorrú varázsló egy elhagyatott faluban egy kicsi faházban. Legendák keringtek róla, egyáltalán nem mutatkozott emberek között, senki nem mert felmenni hozzá.

Az égen hirtelen feltűnt egy köpenyes alak: pálcájával a bánya bejárata felé mutatott, elmondott egy latin nyelvű hókuszpókuszt, és a kövek szempillantás alatt eltűntek. Térült-fordult, és már el is tűnt az égről...

A bánya szájánál pedig megjelent Zeb rengeteg sebbel és porral betakarva. Ki tudja, min mehetett keresztül?

Zeb kalandja után felhagyott a bányászattal, és egy élelmiszerboltot nyitott a városban (egérke legnagyobb örömére).

A robbantó kilétére soha nem derült fény, de erős a gyanú, hogy egy bizonyos Kisfaludy Ottokár volt e tettes.

Szabó Zoé Hanna

Papír, papír, papír. Papíron járok, papírt látok, amerre csak nézek. Tévedés ne essék, nem egy szeméttelepen, nem is egy papírújrahasznosító-üzemben vagyok. Ez kérem a Vajda János Gimnázium előtti parkoló, ahol mindent elborít a papír. Kartonok állnak dombokban, sőt, hegyekben. Kíváncsi szemek lesik a nagy nyüzsgést a szemközti buszmegállóból. Mindenki feladata megvan, senki nem lustálkodik. Kötözött kupacok ide, szakított kartonok oda. A nagy igyekezet nem tét nélküli, a nyertes osztály egy kétnapos kirándulást nyerhet, a második és harmadik helyezett egy-egy naposat. Újabb autó fordul be a parkolóba, a diákok a nekik kisorsolt bicskei vállalattól hozzák a szórólapokat, dobozokat, újságpapírt. A konténer már dugig van, sehova nem fér már egy apró papír fecni sem. Végül mindenki boldog mosollyal hagyja el a harcteret, és visszavonul az osztályába melegedni. „Ennyi papír gyűlt össze, ilyen magas volt a halom”- hallatszik innen-onnan pár kissé megfáradt, de lelkes hang. Az akciónk nem volt haszontalan, több mint 4 tonna papír gyűlt össze egy délelőtt alatt. Azt gondolom, a gimi újra bebizonyította, hogy diákjai nem mindennapiak;  ha csak a legegyszerűbb dolgot említem:   összefogással fel lehet dobni, egy szürke, borongós, esős napot is. 

Sebestyén Natasa,11.a, Vajda János Gimnázium, Bicske

Biciklizés után elérkeztünk Etyekre, a Korda Filmstúdióba. A jól megérdemelt pizzázás után megnézhettük a kültéri díszleteket. Hihetetlenül jó épületeket, illetve tárgyakat tudnak készíteni hungarocellből. Egy-egy forgatásra rengeteget készülnek nem csak a színészek, de a díszletkészítők is.

A filmstúdió nevét Korda Sándorról kapta, akinek életébe is betekintést nyerhettünk a kiállításon.

Később színházi trükköket, jelmezeket és maketteket láthattunk, tapasztalhattunk. Megtudtuk, hogy készülnek a forgatáshoz használt maszkok, egy rajzfilm, vagy hogy zajlik egy szinkronizálás.

Felejthetetlen napot tölthettünk együtt Etyeken.

Szabó Zoé Hanna

Alkotótáborunk ez alkalommal igazán különleges helyszínt vett célba: a hazai filmipar egyik központját. A Korda Filmpark másnéven Etyekwood számos ismert klipp, reklám és film forgatásának adott már otthont. Mivel Bicskétől nincs túl messze, a csapat néhány elszánt tagja biciklire pattant, és a hőség ellenére is hősiesen letekerte a távot.  (Legtöbbünk azonban valamilyen oknál fogva inkább  busszal tette meg az utat.) Odaérkezésünk után a stúdió ebédlőjében csillapítottuk éhségünket, majd Rómába és New Yorkba látogattunk, ehhez pedig nem kellett más, csak egy rövid séta. De hogyan lehetséges ez? a válasz egyszerű: a forgatásokhoz ugyanis a park külső helyszínei úgy nyújtanak megfelelő helyszínt, hogy szimulált városrészeket építenek. Így könnyedén eljuthattunk New York külvárosának egyik jellegzetes –koszos, kihalt és lepusztult –utcájába. A graffitiktől tarkálló falak közt a Hellboy 2 c. filmet. A modern nagyváros látványa után kész időutazásban volt részünk: becsöppentünk az ókori Rómába. Széles lépcsősor, márványoszlopok, díszes homlokzat, szobrok… csupa olyan dolog, ami a nagymúltú olasz városhoz köthető. Még a gladiátorok harcainak egykori  színterét, a Colosseumot is láthattuk –természetesen kicsinyített változatban. Majd visszatértünk  a jelenkorba, és a park beltéri része felé vettük az irányt. A hatalmas épületben legelőször a filmpark névadójáról, Korda Sándorról tudhattunk meg többet, majd elérkezett kirándulásunk legérdekesebb része: a kiállítás. Nem egy hagyományos  múzeumot kell elképzelni, amelyben a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály uralkodik szigorúan: a látogató kipróbálhatott egyes, a filmnézéssel kapcsolatos filmtrükkökkel, miközben megismerkedett a kamerák, felvételek és forgatások világával. Még ismert filmek jelmezeit is láthettuk! Itt kiderült, hogyan válhat valakiből óriás vagy testetlen motoros, és milyen érzés lezuhanni egy tömbház tetejéről. Miután végignéztük a kiállítást –ami szerintem mindannyiunknak tetszett- elindultunk haza. A filmmúzeum sötétje után nehéz volt megszokni a kinti vakító napsütést, hiszen mindvégig gyönyörű időnk volt. a biciklisek járgányaikra pattantak, és elindultak a hosszú úton, míg a csapat elkényelmesedett fele –járgányommal együtt- utazott haza. Összességében egy nagyon kellemes kiránduláson vettünk részt. Szép hely, érdekes programok, baráti légkör –úgy gondolom, hogy mindenki egy jó emlékkel gazdagabban azon a péntek délutánon. És megérte azért a három óráért, lemaradtunk a suliban!

Szili Enikő

A szakkörök első kirándulása az MTV székházába vezetett. A nagy és modern épület számtalan érdekes dolgot tartogatott számukra. Megnézték hogyan zajlik egy híradó, esetleg egy időjárás jelentés. Belenézhettek a kamerák fejlődésének múltjába és végigkövették a fejlődését is. Ezek után kamerával a kezükben a bátrak ki is próbálhatták egy rögtönzött interjú leforgatását. A gyerekek még néhány percre időjárás jelentőnek is beállhattak. Egy csoport fotó után meglátogathatták a híres TV-macit, de még sok hírességgel találkoztak, köztük Süsüvel, Mazsolával és Tádéval is. Tovább menve megtekinthették a Jó reggelt című reggeli műsor forgatási helyét. Ezt követően bekukkanthattak a jelmeztárba ahol sorra ismerős vagy épp érdekes darabokat találtak. Visszafelé még megtekinthették a székház makettjét és utoljára integethettek egyet a TV-macinak.

Kovács Adél Sára

Első közös kirándulásunk alkalmával buszt béreltünk, és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk Budapestet. A négy csoport ketté oszlott: az egyik fele a Kiscelli Múzeumnál, a másik fele pedig az MTV székházánál kezdte a napot.

Az először – be kell vallani – nem túl lelkes csapat kellemeset csalódott a Kiscelli Múzeumban. A nagyon felkészült vezető gyerekbarát programokkal és feladatokkal tette érdekesebbé a tárlatvezetést, ami még a legelcsigázottabb résztvevők fantáziáját is megmozgatta.

Az MTV székházas kalandok azonban még ezt az élményt is tetézték: ez a helyszín főleg a videós és fotós csoportnak kedvezett, hiszen olyan technikákat és felszereléseket láthattunk és próbálhattunk ki, amilyeneket addig még soha.

Először egy rövid kameratörténeti áttekintőt, majd a székház kiemelkedő eseményeiről szóló kisfilmet néztünk meg.

Ezek után a labirintusszerű épületben kacskaringózva átvezettek minket a „Jó reggelt” című műsor forgatási helyszínére. A teljesen berendezett, hatalmas stúdióban a fénytechnika és a videózás fortélyait mutatták meg. Az utómunkálatok elkészítésére egy másik, kisebb helyiségben történik, melyet szintén megtekinthettünk. Nagyon izgalmas volt, ahogy néhány vállalkozó szellemű társunk próbaképp híradót szerkesztett vagy időjárást jelentett.

Betekintés szintjén megnézhettük a régi időkből jól ismert TV Macit és Süsüt, a kedves, egyfejű sárkányt. Az MTV jelmeztára további több ezer jól ismert ikont elevenített fel, felvonultatva a székház készletében lévő jelmezektől kezdve a mesefigurákon át, a mai divatos kellékekig.

Azt hiszem, mind a négy csoport megtalálta ezen a napon azt a programot, amit igazán élvezhetett, és amire szívesen emlékszik vissza.

Kun Barbara