A mese egy mélynövésű hobbitról ( a hobbitokhoz képest is alacsony) szól, aki egy erdőszéli városkában élt egy kisegér társaságában.

Hobbitunkat Zebnek hívják, és egy közeli aranybányában dogozott. Esténként általában bezárták a bányát, de Zebnek plusz pénzre volt szüksége, ezért aznap túlórázott. Éjt nappallá téve dolgozott, meg is mondta neki egérkéje, hogy nem lesz ennek jó vége...

Az aranybánya virágzó időszakát élte, amikor is megtörtént a baj: egyik éjszaka valaki berobbantotta a bánya száját. Mindenki szörnyülködve nézte a sziklákkal elzárt bejáratot. Minden bányásznak sikerült épségben kijutnia, kivéve egyet, Zebet.

A hölgyek sopánkodtak, a férfiak tanácskoztak, vagy idegesen rugdosták a köveket, a gyerekek pedig csendben üldögéltek és elmélyülten gondolkodtak, hogyan tovább, de segíteni egyik sem tudott.

Ekkor azonban egy suhanc felkiáltott:

- Kérjük a vasorrú varázsló segítségét! - ez jó ötlet volt, de ugyan ki mer felmászni a hegyre és megzavarni a remetét? Tudniillik a várostól két kilométerre lakott a vasorrú varázsló egy elhagyatott faluban egy kicsi faházban. Legendák keringtek róla, egyáltalán nem mutatkozott emberek között, senki nem mert felmenni hozzá.

Az égen hirtelen feltűnt egy köpenyes alak: pálcájával a bánya bejárata felé mutatott, elmondott egy latin nyelvű hókuszpókuszt, és a kövek szempillantás alatt eltűntek. Térült-fordult, és már el is tűnt az égről...

A bánya szájánál pedig megjelent Zeb rengeteg sebbel és porral betakarva. Ki tudja, min mehetett keresztül?

Zeb kalandja után felhagyott a bányászattal, és egy élelmiszerboltot nyitott a városban (egérke legnagyobb örömére).

A robbantó kilétére soha nem derült fény, de erős a gyanú, hogy egy bizonyos Kisfaludy Ottokár volt e tettes.

Szabó Zoé Hanna