Papír, papír, papír. Papíron járok, papírt látok, amerre csak nézek. Tévedés ne essék, nem egy szeméttelepen, nem is egy papírújrahasznosító-üzemben vagyok. Ez kérem a Vajda János Gimnázium előtti parkoló, ahol mindent elborít a papír. Kartonok állnak dombokban, sőt, hegyekben. Kíváncsi szemek lesik a nagy nyüzsgést a szemközti buszmegállóból. Mindenki feladata megvan, senki nem lustálkodik. Kötözött kupacok ide, szakított kartonok oda. A nagy igyekezet nem tét nélküli, a nyertes osztály egy kétnapos kirándulást nyerhet, a második és harmadik helyezett egy-egy naposat. Újabb autó fordul be a parkolóba, a diákok a nekik kisorsolt bicskei vállalattól hozzák a szórólapokat, dobozokat, újságpapírt. A konténer már dugig van, sehova nem fér már egy apró papír fecni sem. Végül mindenki boldog mosollyal hagyja el a harcteret, és visszavonul az osztályába melegedni. „Ennyi papír gyűlt össze, ilyen magas volt a halom”- hallatszik innen-onnan pár kissé megfáradt, de lelkes hang. Az akciónk nem volt haszontalan, több mint 4 tonna papír gyűlt össze egy délelőtt alatt. Azt gondolom, a gimi újra bebizonyította, hogy diákjai nem mindennapiak;  ha csak a legegyszerűbb dolgot említem:   összefogással fel lehet dobni, egy szürke, borongós, esős napot is. 

Sebestyén Natasa,11.a, Vajda János Gimnázium, Bicske