Napok óta sajgott az eltört lábam. A fájdalom egyszerűen nem múlt, bármit is csináltunk vele. Hiába kentük, borogattuk, semmi nem használt. A feleségem egyre csak azt hajtogatta, hogy menjünk be a kórházba. Ez azonban nem kis bajjal járt volna: a kinti hidegek és a méteres hó miatt az utak autóval járhatatlanná váltak, így csak motoros szánon tudtuk volna elérni a legközelebbi városig. A tél viszont még hosszúnak és keménynek ígérkezett,és nekünk csak egy útra elegendő benzinünk volt.

Sára, a feleségem kitartóan ápolt: minden este megfürdetett, beadta a fájdalmamat valamennyit mérséklő morfiumomat, és megcsinálta helyettem még a favágást is. Odaadó gondoskodása szívemig hatolt.

Egy esős délutánon, lábadozásom harmadik hetében, mikor már magamon kívül voltam a fájdalom zsongásától és a tehetetlenség dühétől, ő mosolyogva belépett a szobámba egy tál gőzölgő levessel. Leült mellém, megfogta a kezem, és csak nézett. Ott ült, és olyan gyönyörű volt, hogy másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy én ezt a nőt lassan jobban szeretem, mint a barackbefőttet.

 

Kun Barbara

republic_1373626295.jpg_929x622

Bódi László 1965.05.03-án látta meg a napvilágot Ungváron. A zenész egyéves korától a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Kisvárdán nőtt fel, ahol iskoláit járta, zongorázni tanult és focizott a helyi iskolacsapatban. A gimnáziumi évek alatt két barátjával megalakították a Cipőfűző nevű zenekart, amely közel öt évig létezett, egészen addig, míg László be nem vonult katonának. Tizennyolc éves korában felköltözött Pestre, és elkezdett a jazz-konzervatórium előkészítőjére járni, emellett pedig különböző munkákat is vállalt. Dolgozott az állami vasútnál, sőt még újságkihordóként is. A zenélést ekkor kicsit elhanyagolta, s a konzervatóriumot sem végezte el. A közönség legnagyobb szerencséjére végül mégsem fordult el teljesen a zenéléstől, sőt olyannyira nem, hogy 1990-ben Tóth Zolival, Boros Csabával, Bali Imrével és Szilágyi Lászlóval megalakították a Republic együttest.


Mint ismeretes, Bódi László szíve 2013.02.15-én leállt. Sikerült őt újraéleszteni de azóta mélyaltatásban tartják, ám csütörtökön meg próbálták felébrészteni orvosai, sajnos nem sikerült. Koszorúér-betegsége miatt már korábban műtötték az énekest akkor egy fémhálót ültettek a szívébe. A beavatkozás előtt olyan állapotban volt, hogy felmerült, ha nem gyógyúl meg .- mondta évekkel ezelőtt az énekes orvosa: dr. Merkely Béla. Most hasónloan súlyos a helyzet,ezért lehet hogy most is csak a szívátültetés segítene rajta.

A Republic együttes énekesét egy budapesti korház intenzív osztályán tartják. – A beteg fokozatosan tér magához, kinyitja a szemét, általában kissé zavart, gyenge, nem tudja, mi történt vele. Teljesen egyénfüggő, mikor kezdhet el járni, beszélni a beteg.

A Bódi László sorsáért aggódók most azért szorítanak,hogy ússza meg az esetet maradandó károsodás nélkül, de az is elképzelhető, hogy már olyan rossz állapotban van, hogy csak szívátültetés segíthet rajta.
Megkérdeztük a Művelődési Központ igazgatóját,hogy a március 9-ei koncert meglesz-e tartva, de a kérdést egyelőre ő sem tudta megválaszolni.

 

Gábos Orsolya

Bicstext 2013.07.12. 12:52

Elég a télből!

honyul_1373625621.jpg_514x344

Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget, szól a jól ismert közmondás, azonban az idei évben máshogy áll a helyzet. 1987 óta nem tapasztalt hómennyiség sokkolta az országot március 15-én.

1848-ban ugyanezen a napon az emberek, csakúgy mint minden megemlékezéskor is egymás ellen harcoltak. Idén azonban igazi márciusi ifjakként küzdött az egész ország a hó fogságában ragadt társaikért.

Március végét írunk, a tulipánok helyett többnyire mégis inkább hóember ácsorog a kertek végében, és veteményezés helyett a hólapátolás aktuálisabb.

De vajon mennyit késik még a tavasz?

 

Kotormán Viktória

035parlament_1373621647.jpg_440x316

A Vajda diákjai egy projekt keretein belül ellátogathattak Magyarország házába, a Parlamentbe, ahol betekintést nyerhettek az Országház munkával teli mindennapjaiba.

Egy gyönyörű, napsugaras hétfő reggelen elindultunk Bicskéről. A vonat fél órás késéssel ugyan, de befutott az állomásra. Budapesten a Déli pályaudvarról az új metróval utazhattunk tovább, majd megérkeztünk a Kossuth térre, ahol a Parlament épülete áll immáron körülbelül 110 éve. Ahogy megláttuk a neogótikus stílusban épült palotát, nem voltunk elragadtatva a látványtól, ugyanis az épület nagy része fel volt állványozva, a Kossuth tér szinte egésze pedig fel volt bontva. Mi azért csak átverekedtük magunkat a káoszon. Nemsokára beléphettünk az ajtón, és ekkor már mindenkinek elállta a lélegzete! Csodálatosan és precízen kidolgozott falak, oszlopok, hatalmas freskók illetve festmények és az oszlopok tetején sorjában álló kis szobrocskák tekintettek vissza ránk.

Először egy kisebb terembe vezetett utunk, ahová még rajtunk kívül három iskolából érkeztek diákcsoportok. Dr. Cser-Palkovics András parlamenti képviselő és Székesfehérvár polgármestere tartott előadást a politikusi élettel kapcsolatosan és a fontos tudnivalókról. Az előadás után egy országgyűlés jellegű kvízversennyel vártak minket, ahol az iskolák külön frakciókat formáltak. Mi a "Vajda rózsaszín sündisznócskái" frakciónevet választottuk - remélve, hogy az előadást tartó hölgy nem tudja majd kimondani, de ki tudta... -

Végül a rózsaszín sünök megmutatták, hogy honnan is jöttek, és elsöprő sikert arattak. Nyereményünk egy torta volt, amit az ebédnél fogyasztottunk el.

A soron következő helyszín az Országház egyik konferenciaterme volt, ahol képviselők, nagykövetek és elnökök bőrébe bújhattunk. Megnéztük a könyvtárat is, ahol további érdekességeket tudhattunk meg Steindl Imre remekművéről. A könyvtár után megleshettük, hogyan is zajlik egy igazi konferencia. Meglepő volt a látvány. A nap végén pedig azt is megtanultuk, hogyan lehetünk igazán jó díszőrök.

Ismét élményekkel gazdagodtunk. Megismerhettük ezt a gyönyörű építményt és hazánk működésének kulisszatitkait.

 

Csévi Aexandra

Bicstext 2013.07.12. 11:11

Menekültek otthon

Afganisztánból, Szomáliából, Szíriából, Tunéziából és még vagy hatvan országból kényszerülnek elhagyni otthonukat óránként több százan. Az emberibb élet reményében valamennyien hazánkban kérnek menedékjogot. A tavalyi évben csaknem ezerhétszázan. Azonban tíz közül kilencet elutasítanak, csupán csak egy maradhat.

A szerencsésebbek a bicskei átmeneti táborban készülnek új életükre. A minap a bicskei Vajda János Gimnázium néhány osztálya betekintést kapott abba a külön világba, ami a nyugalmat, békét és biztonságot nyújtja az ott élő menekülteknek. Jelenleg kétszázharminc embernek ad otthont a menekültállomás, nagyrészt családok kisgyermekekkel, de vannak egyedülálló fiatalok is, akik hat hónap biztosított védelem letelte után többnyire külföldre utaznak. Az itt élők próbálják elfeledni a múltat, küzdenek a beilleszkedésért, a veszélymentes életért, de még ezeknél is jobban harcolnak a magyar nyelv megtanulásával.

Azzal a rengeteg segítséggel, amit kapnak, képesek lesznek saját lábra állni, munkát találni, elköltözni és egy teljesen új életet kezdeni. Ámde az ehhez vezető se nem rövid, se nem könnyű. Az uniós országokhoz képest hazánkba igen kevés menekült érkezik. Ami a bicskeieknek megszokott dolog, vagyis más nemzetiségű emberekkel együttélni, az legtöbb honfitársunknak nem az. Rengeteg türelem, tolerancia szükséges ahhoz, hogy békés együttélés születhessen.

A menekültek Bicskére érkezésük után személyi igazolványt, lakcímkártyát, adóazonosítót és TAJ-számot kapnak. A tábor mindennapjai tanulással, tréningekkel kapcsolatos elfoglaltságokkal - állás- és lakáskeresés - telik. A szabadidős tevékenységek többnyire a délutánra tolódnak. Az integráltaknak kötelező betartani a befogadóállomás házirendjét, együtt kell működniük, hiszen mindezek nélkül megnehezítenék a sikeres beilleszkedést. Szabadidejükről maguk döntenek, viszont ha valaki huszonnégy óránál hosszabb ideig tartózkodik máshol bejelentés nélkül, azt a lakót a tábornak nem áll módjában visszafogadni.

"Közel 4,2 milliárd forintot fordít az ország az idén a menekültek, menedékkérők és bevándorlók helyzetének javítására, valamint határaink védelmére. A legtöbben Afganisztánból jöttek, de vannak most örmények, koszovói albánok, néhány szomáliai és pakisztáni menekült is." - mondta el Hős Sándor, a bicskei integrációs állomás vezetője.

Kiegészítés: tavaly közel 200 ezer külföldi tartózkodott huzamosabb ideig az országban, közülük 90 ezren harmadik országból, vagyis nem uniós államból érkeztek. A legnagyobb számú, mintegy 10 ezer fős közösség Kínából származik. Tavalyezerötszázan kérelmeztek menekült státuszt, de csak 10 %-uk kapta meg azt.

 

Kotormán Viktória (B. T.), Vajda János Gimnázium 12/A, Bicske

mavirt-hadhazi-csokonai_kupa_140_1373618233.jpg_696x600

Tóth Edu 2012. november 22-én önálló előadói esttel jelentkezik. A Duma Színház humoristája a bicskei fellépésének emlékét őrzi. Erről kérdeztük:

- Milyen emléket őrzöl a bicskei nézőkről, valóban az első nagyobb nyilvános fellépésed volt Bicskén? Telt ház volt és szerettek? Hogy érezted magad?

Igen, a legeslegelső fellépéseim egyike volt, egyrészt meg voltam illetődve, hiszen az egyik gyerekkori kedvenc humoristámmal és példaképemmel, Hadházi Lászlóval léphettem fel együtt, másrészt pedig már alapból attól elkékült az arcom, hogy én most sok ember előtt próbálok majd vicces lenni. Így el tudjátok képzelni, mennyire lámpalázas voltam. :)

Az előadás előtt pár perccel kikandikáltam a függöny mögül, láttam, hogy milyen sokan eljöttek, még pótszéket is be kellett tenni, és ahogy hallgattam a kíváncsian várakozó morajlást, többször is majdnem elájultam. Laci jófej volt, az öltözőben többször is újjáélesztett, majd amikor remegő lábakkal kitámolyogtam a színpadra, a hatalmas tapstól és kedves tekintetetktől szárnyat kaptam.

Az első pár történetemen kacagott a mélyen tisztelt bicskei publikum, utána megnyugodtam, és eltöltöttünk egy kellemes nyegven percet. Én legalábbis rendkívül jól mulattam, bízom benne, hogy a közönség is. Ez már lassan másfél éve történt, de azóta is a bicskei délután az egyik legkedvesebb színpadi élményem.

- Korábban jártál már a városban? Visszalátogatnál hozzánk egy újabb előadásra?

Sajnos nem jártam még előtte Bicskén, de a legjobb barátom barátnője ott lakott, így sokat hallottam róla. Természetesen nagyon szívesen visszatérnék hozzátok, csodaszép emlék nekem az a május délután Bicskén.

 

Bicstext csoport

 

Tóth Edunak hívnak, mindig is én voltam a kedvenc a családban. Csak már nem emlékszem, melyikben. Egyfolytában kétségek között őrlődöm, de ez még nem biztos. De ezt hagyjuk, nekem már a tanulóvezetők sem állnak meg a zebránál, az meg milyen már, amikor munkába menet pont az a busz üt el majdnem, amit éppen lekéstél?

Jó, tudom, tudom, a sors útjai kifürkészhetetlenek, de hol lehet itt rágyújtani? Persze ilyeneket nem kérdezek meg társaságban. Különben is, engem tradicionálisan neveltek, az Aladdintól például Jázmina dekoltázsa miatt voltam eltiltva, a Bogi pedig ma olyan titokzatosan viselkedett fizikaórán, hogy a tanárnő beírta hiányzónak.

 

Bogi a gerelyhajító csapat leggyönyörűbb reménysége, már az első edzésen kiszúrtam magamnak. Mindig visszahoztam a rúdját, és bár sokat szaladtam, hálás szeme minden kilométert megért. Mindenki azt javasolta, hogy inkább a súlylökő csajokkal próbálkozzak, de tőlük mindig megijedek. Ebből talán már kiderül, hogy szerintem a rendíthetetlen lelki békénél talán csak a megingathatatlan nyugalom a fontosabb, de ezen most nem fogunk összeveszni.

 

Mindig is a kék volt a kedvenc színem, pedig a zöld, a Huckleberry Finn című ifjúsági regényből pedig Huckleberry Finn a számomra legszimpatikusabb karakter, a Nils Holgerssonból pedig Kákalaki Akka, de Pocoknak is vannak jó pillanatai.

 

28 esztendős vagyok, örülök, amikor szerda van, és szeretem, ha eszembe jut a pin-kódom. A keresztrejtvényeket viszont utálom. Nekem ne mondja meg senki, hogy hány betű. Ami a legfontosabb, hogy gondtalan, bohém kamaszéveim Pécs városában töltöttem, a közlésigényem már akkor is harmincötszöröse volt a megengedettnek, nem beszélve a többszörös skizofréniámról, amihez kezdek már lassan hozzászokni, annyi, hogy reggelente nehezebben jutok be a fürdőszobába, de a lényeg, ahogy ezt a kedvenc íróm, J. D. Salinger lezárná: Nem pofás kis történeteket várok tőled. A zsákmányodra vagyok kíváncsi!

 

Bicstext 2013.07.12. 10:07

Képzésünkről

Tisztelt Érdeklődők!

 

A média a manipulációk legfőbb területe. A médiaoktatás igazi feladata, hogy a gazdasági (vásárlói), politikai (szavazói) és mindenféle érdekhátterű manipulációt tanítványaink felismerjék. Nemrég írtuk fel közösen füzetünkbe a lényegi szabályt: Semmit sem szabad kész tényként elfogadni! Ez, az általunk terepként használt Internetre fokozottan igaz.

Híreket, képeket értelmezünk, szedünk szét elemeire, hogy aztán képesek legyünk majd idővel létrehozni ezeket. A képolvasás és képírás (fotográfia) összetartozik, az oktatás során a tudatosságot adjuk hozzá. A hírek tekintetében a hír szerkezetét, felépítését, csomagolását beszéljük át.

Volt nálunk kiváló fotós szakember, Hász András, sikeres bulvárújságíró, Virág Márton és egy nagyszerű alkotó, költő, Szentjánosi Csaba.

Voltunk Kurusa László képeslapgyűjtő előadásán, Szili József nyomdatörténeti bemutatóján, és a többi csoporttal közösen fotókiállításon a Mai Manó Házban, a Kiscelli Múzeumban és a Magyar Televízió Látogatóközpontjában.

A képzés alapozó leginkább, de élményközpontú, s mint ilyen, talán hordozza a pályaválasztó előadáson Szabados Tamás előadó által is elmondott legfőbb üzenetet: SZERESD AZT, AMIT CSINÁLSZ!

 

Jóna Dávid médiaoktató, Bicstext

 

 

 

Bicstext 2013.07.12. 09:45

Bicstext

A Bicstext online diákújság honlapjának kialakításán, szerkesztésén, cikkek írásán, szerkesztésén keresztül az elektronikus sajtó területének megismerése. A csoport tagjai megismerkednek többek között a kommunikáció elméletével, a média történetével, a sajtó különböző műfajaival, hírek szerkesztésével. A megszerzett elméleti tudást ezután a gyerekek helyi dokumentumok, témák, események feldolgozásával ültetik a gyakorlatba.

 

Jóna Dávid médiatanár - 2012 / 2013

süti beállítások módosítása